A mozaikkészítés, avagy a színes kis kockákból való képalkotás


A mozaik készítésnek nagyon régi hagyományai vannak. Eredetileg már az ókori görögök is hasznáták, majd a rómaiak korában újabb fénykorát élte. Akkoriban egy-egy mozaikról következtetni lehetett készíttetője anyagi helyzetére. Minél színesebb, díszesebb volt egy-egy mozaik kép, annál tehetősebb volt annak tulajdonosa. Híres mozaik képek maradtak meg Törökországban, Tunéziában is, szintén a római korból. Jelenleg is nagy divatja van ott e díszítési eljárásnak, mindemellett praktikus is, könnyű tisztíthatósága miatt.

 



 





Rövid áttekintés:


A görög művészet klasszikus korában kialakult és a hellenizmus idején magas szintre fejlődött mozaikművészet Itáliában is nagy kedveltségnek örvendett. A késői köztársaság idejétől kezdve nem volt olyan jobb módú lakóház Itáliában és az egész birodalomban, amelynek falait festmények, padlóját pedig mozaikok ne díszítették volna. Mivel a házak pompásak voltak, berendezésük többnyire fényűző, de kevés bútorzattal történt, az épületek megkövetelték a szép dekorációt.
A mozaikkészítő mesterek gyűjteményes könyvükkel látogatták a gazdag villatulajdonosokat, hogy ők ezekből kiválaszthassák a nekik leginkább tetszőket. Az igényes mozaikpadlók készíttetését csak a módosabbak engedhették meg maguknak, akik olyan tágas házakban laktak, melyeknek helyiségei kellő teret adtak a díszes padozatnak.
Ezek úgy készültek, hogy a padló nedves vakolatába bekarcolták az ábrázolás rajzát, majd apró színes kövekből, később mindinkább üvegdarabokból kirakták a képet, végül pedig átcsiszolták.
A mozaikkészítés technikája a mai napig hasonlóan történik, aprólékos kézimunkával egyenként megmunkálva a mozaikszemeket.
A hobbi mozaikozás kicsit más, a lényege azonban ugyanaz. Könnyebbség, hogy a mozaikszemeket nem kell egyenként megmunkálnunk, mint anno, készen is kaphatók változatos színű, méretű, fajtájú mozaikdarabkák.

A mozaikkészítés menete:


Az üvegdarabkák tördeléséhez használjunk rongyot, kalapácsot (veszélyes művelet, érdemes védőszemüveget viselni), esetleg mozaikvágót. Ha nem akarunk magunk a tördeléssel foglalkozni, vásároljunk készen kapható mozaikot 1x1, illetve 2x2 cm-es mozaik kövek kaphatók, ritkábban 0,5x0,5 cm-esek is.
A mozaikokat ragasszuk fel mozaikragasztóval (hobbiragasztó is jó kis felületen, nagyobb felületeknél inkább használjunk csemperagasztót), ügyelve arra, hogy kis réseket hagyjunk ki köztük (1-2 mm).
Ha a ragasztó teljesen megszáradt, a por alakú fugázóanyagot keverjük ki vízzel tejföl sűrűségűre, majd nedves gumikesztyűs kézzel vagy spaklival töltsük ki a réseket. A fuga anyagot hobbifestékkel tetszőlegesen színezhetjük is, bár számítsunk rá, hogy halványabb lesz a színe. (Fugázáshoz használhatunk szivacsot is, még egyszerűbb vele a réseket kitölteni.) 
Mielőtt a fuga teljesen megszáradna, egy nedves szivaccsal töröljük át a mintát, hogy a felesleget eltávolítsuk. Ezt többször ismételhetjük is. Ha homályos maradt az üveg, ecetes vizes ronggyal fényesíthetjük.
A mozaikot ragaszthatjuk fára, gipszre, kartonra, cserépre, üvegre, tükörre, hungarocellre.





Tippek:


Kapható tükörmozaik, átlátszó mozaik, de készítenek viaszból is mozaiklapokat (gyertyaöntéskor használt díszítőelem), valamint ún. kőtapétából és műanyagból is. 
Mozaikkal díszíthetjük képkereteinket, dobozainkat, fürdőszoba készletünket, kaspóinkat, mécsestartóinkat, magát a fürdőszobát, képeket, mintákat kreálhatunk, vagy ami csak eszünkbe jut...

(Megjegyzés: a lépekre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetők)