Szalvétatechnika


Ez az egyik legnépszerűbb díszítési eljárás. Lényege egy speciális ún. ragasztólakkal történő ragasztás, mely alapvetően ragasztó, majd száradás után lakként viselkedik. A dekupázs elnevezés a francia decoupage szóból ered, mely kivágást jelent. A XVIII. században rendkívül népszerű technika ma újra reneszánszát éli. A francia hölgyek szinte mindent ezzel az eljárással díszítettek (paravánokat, ládikákat, képeket stb.), mindenféle képek, festményt, rajzot kivágva. Az eljárás ma is ez, bár a felületek bővültek. A fán kívül ma már üveget, fémet, műanyagot is dekupázsolhatunk.
A ragasztást illetően alapvetően kétféle eljárás létezik, a gyűrt felületű illetve a simított ragasztás, bár a gyakorlatban ez nem különül el élesen. A díszítésre szánt felületet mindkét esetben ragasztólakkal bekenjük és még annak megszáradása előtt a szalvétát (dekupázspapírt, papírzsebkendőt) ráhelyezzük. Míg a gyűrt eljárásnál a szalvétát csak helyenként nyomkodjuk rá a bekent felületre, addig a simított ragasztásnál a szalvétát ráhelyezzük a felületre, majd száraz tenyérrel egyenletesen végignyomkodjuk. (Így lehet a szalvéták perforációját is legjobban eltüntetni.) Ezután a felszínt a ragasztólakkba mártott ecsettel úgy festjük át, hogy az egyik ujjbegyünket is bekenve ragasztólakkal, a még meglevő ráncokat benyomkodva (nem oldalirányba simogatva!), szép sima felületet kapjunk. Minél krémesebb a ragasztó állaga, annál kevésbé fogja ráncolni szalvétánkat. Ha fatárgyat akarunk dekupázsolni, előtte érdemes lelakkozi a felületet, így kevesebb ragasztót szív be a fa, és könnyebb lesz a ragasztást, illetve a szalvéta pozícionálása is.
Általában a ragasztást középről kifelé haladva 1-2 cm-es sávonként végezzük, mindig rányomkodva a szalvétát illetve a levegőt kinyomkodva, de létezik az ún. színén való ragasztás is, amikor nem kenjük le ragasztóval a díszítendő felületet, csak a szalvétát, ráhelyezés után. Elsősorban kisebb minták felragasztásakor működik jól, illetve fára történő dekupázsoláskor. (Nekem sajnos gipsznél nem vált be ez a módszer.) Amikor teljesen megszáradt, matt vagy fényes lakkal újrakenjük a felületet.
A dekupázs egyik lényeges pontja az alapozás. Ha sötétebb felületet akarunk szalvétával díszíteni, érdemes előtte lealapoznunk azt, különben nem fog látszani a minta. Alapozáshoz használhatunk akril-, hobbi-, temperafestéket, de akár diszperzitet is, melyet színezőpasztával színezhetünk. Ha a diszperzitet temperával színezzük, kopottas hatást érünk el vele, de ha csak temperát viszünk fel pl. egy gipszkeretre, az is kopottas, régies hatást eredményez, melyet tovább fokozhatunk, ha lelakkozzuk. Sötét felület esetén ha mégsem akarunk alapozni, az is megoldás lehet, hogy a szalvétának az alsó két rétegét ragasztjuk fel előbb, majd száradás után a mintásat. Ennek további előnye, hogy adott a kivágott minta. Ha műanyagot akarunk dekupázsolni, alapozhatunk selyempapírral festés helyett.
Kivághatunk mintákat szalvétából, papírzsebkendőből, (nem fényes) csomagolópapírból, de tapéta bordűrből is. (Ez utóbbit ragasztás előtt áztassuk be!)

Az Achi-féle fóliás módszer:

Ezzel a technikával elsősorban sík felületre készíthetünk sima, gyűrődésmentes applikációkat.
Az elv egyszerű: a műanyag fólia elektrosztatikusságát használjuk ki, mely magához szippantja a szalvétát, így egy közepesen kemény fóliával könnyen pozícionálhatjuk a képet, könnyű megfogni, akár egy egész szalvétát is gyűrődés nélkül felrakhatunk.

Szükséges anyagok és eszközök:

-egy nem túl lágy, átlátszó műanyag fólialap (jó az üvegmatricához használatos fólia, vagy a spirálkötéshez használatos átlátszó fedőlap)
-ecset, kis szivacshenger (lakkozóhenger)
-decoupage ragasztó, szalvéta, szalvétalakk, akrilfesték, olló, stb. szokásos eszközök.

A szalvéta legfelső rétegére van szükségünk, a ragasztandó felülettől függően alapozhatjuk azt akrilfestékkel akárcsak a hagyományos módszer esetében.
A műanyag fóliát kicsit nagyobbra vágjuk, mint amekkora felületre dolgozunk.
A szalvétát ezután ráhelyezzük a felületre, ahová ragasztani szeretnénk, majd rátesszük az előzőleg valamilyen műszálas ronggyal megdörzsölt  fóliát. A fólia felszippantja  a szalvétát, melyet ezután félreteszünk.
A nem túl sűrű ragasztót egyenletesen kenjük fel a felületre.
A fóliával együtt ráhelyezzük a szalvétát a beragasztózott felületre, majd a fólián keresztül rásimítjuk.
Ezután óvatosan levesszük a fóliát,  majd a felragasztott szalvétát még kézzel rányomkodjuk a felületre (ahol szükséges).  A szalvétát hagyjuk megszáradni, a félretett fóliát viszont érdemes elmosni az esetlegesen átszivárgott ragasztótól. (Ha rajta hagyjuk a ragasztót, egy idő után elveszíti a fólia az elektrosztatikusságát. Ha sorozatban csináljuk a képeket, érdemes több fóliát használni, és folyamatosan eltörölgetni vizes szivaccsal és száraz ronggyal.)
Végül kedvünk szerint festhetünk rá, kiemelhetünk bizonyos részeket, antikolhatjuk, lakkozhatjuk a szokásos módokon.

 
A technika Acsai Ferenc nevéhez fűződik, köszönjük! Képekkel illusztrált leírását "szalvétatechnika leírása" fejezetünkben tekinthetik meg. 


(Megjegyzés: a képekre kattintva teljes méretben is megtekinthetőek)

Egy másik fóliás módszer:

Fóliánkra kenjük fel a ragasztót (az üvegmatricafestésnél használt genotherm tökéletes), tegyük rá a nagyjából körbevágott szalvétát mintával lefelé, majd  a hátoldát is kenjük át ragasztóval. Kb. 1 óra száradás után levehetjük mintánkat a fóliáról, melyet pontosabban körbevághatunk, és dekupázsolhatjuk díszítendő tárgyunkat a már leírt módon. Jól használható ez a módszer üvegtárgyak díszítésére, mert a szalvéta vastagabb lesz, ezáltal könnyebben kezelhető.

Vasalós technika

Hőálló, vízszintes tárgyak esetén érdemes e módszert alkalmaznunk. (Pl. csomagolópapír applikálásakor, melyet ebben az esetben nem kell áztatnunk, mint egyébként.) Először beragasztózzuk a felületet, majd megvárjuk míg megszárad. Eztán rátesszük a szalvétát, a selyem/sütőpapírt, végül pamut fokozaton 1-2 másodpercig átvasaljuk.
Arra ügyeljünk, ha a ragasztózott felület nagyobb, mint a mintánk, a ragasztóra ragadhat a sütőpapír! A sütőpapírt még hűlés előtt húzzuk ki. Ne kenjük át a felületet vizes alapú lakkal, mert a szalvéta ezáltal felázhat, meggyűrődhet.

Közbélésre (vetex) vasalt szalvéta:

A technika lényege, hogy az ún. vetex anyagra vasaljuk fel a szalvétát, majd azt dekupázsoljuk a díszítendő felületre. Ezáltal a szalvéta anyagszerűvé válik, nagy előnye, hogy nem szakad el, könnyebb vele dolgozni, illetve könnyebben vágható is. Doboz bélelésére, díszítésére éppen ezért kiválóan alkalmas.

 





Tippek, tanácsok:

-a szalvétát, papírzsebkendőt könnyebb még 3 példányban kivágni
-a felület ragasztólakkal történő átkenésekor mindig belülről kifelé haladjunk, vigyázva, hogy ne ázzon át a papír.
-ügyeljünk rá, hogy a ragasztó ne legyen túl sűrű, mert az szakíthatja szalvétánkat.
 -számítsunk arra, hogy a szalvéta ragasztás közben megnyúlhat!
-a szalvétának csak a legfelső rétegét használjuk, melyet úgy tudunk könnyebben eltávolítani, ha az ujjunkat kicsit ragasztólakkba mártjuk.
-több minta egymásra ragasztásakor mindig az előző réteg teljes megszáradása után kezdjük a következő réteg felragasztását.
-dekupázs ívek rögzítését úgy végezzük, hogy a ragasztólakkot kissé vastagabban kenjük fel, majd hajszárító segítségével gyorsan megszárítjuk. A kivágott mintákat ráhelyezve, azokat forró, de gőz nélküli vasalással tudjuk ránc nélkül felkasírozni. (A vasaló és a minta közé ajánlatos selyempapírt helyezni.)
-ha mégsem sikerült felragasztani a szalvétát, azt feláztatással, dörzsöléssel eltávolíthatjuk, de mindig várjuk meg, míg teljesen megszárad a lekent felület, mielőtt újraragasztanánk.
-ha kisebb mintáink vannak, vagy túl cakkos a minta széle, nem muszáj vágnunk a széleket, óvatosan tépkedhetjük is.
-a széleket ragasztás után lágyíthatjuk, összemoshatjuk pasztellkrétával, mely nagyon szép matt hatást eredményez. (Az állaga a púderhez hasonlít, illetve a táblakrétához, nem keverendő össze a zsírkrtétával.) Ezt megőrizendő fixáláshoz használjunk lakksprayt. 


Textil-dekupázs

A technika hasonlít a hagyományos szalvétatechnikához, annyi különbséggel, hogy egy speciális, kimondottan textilre gyártott ragasztólakkot használunk. Fontos, hogy ehhez az eljáráshoz beavatott, természetes alapanyagú (lenvászon, pamut) textileket használjunk!

Az eljárás menete:

-vágjuk ki a szalvétából a kívánt mintát
-vastag rétegben kenjük fel a textil-ragasztólakkot az anyagra a minta nagyságának megfelelően
-a kivágott mintát helyezzük rá a beragasztózott részre, majd ecsettel simítsuk el
-kis idő múlva kenjük át a minta felületét is
-24 óra elteltével alacsony hőmérsékleten vasaljuk át az anyagot a hátoldaláról
-a kész anyag csak kézzel mosható

Jó tudni!

A textildekupázs-ragasztó nagyon jól használható gipsz felület dekupálására is.

Porcelán-, üveg-dekupázs

Szintén ugyanaz az eljárás, mint a hagyományos szalvétatechnikánál, de ebben az esetben egy speciális, ezekhez a felületekhez gyártott ragasztólakkot használunk. A porcelánra, üvegre készült mintákat tartósabbá tehetjük, ha sütőben 130 ̊C-on, 15-20 percig kiégetjük. A szalvétatechnikával készült tárgyak mosogatógépben nem moshatóak!

Tipp: mielőtt megkezdenénk munkánkat, előtte zsírtalanítsuk (pl. ecetes ruhával) az üveget, porcalánt.

Madzag dekupázs

A tecnika rendkívül látványos eljárás, elsősorban üveg tárgyainkat díszíthetjük vele. A lényege, hogy spárgával tekerjük be üvegünket, majd azt szalvétatechnikával díszítjük. Használható hozzá bármilyen erős illetve tapétaragasztó. Először üvegünket ragasztózzuk körbe, majd a letekert spárgánkat. Eztán tekerjük körbe üvegünket a keskenyebbtől a szélesebb rész felé a spárgával jó szorosan, egyenletesen, ügyelve arra, hogy le ne csússzon. Ha ezzel elkészültünk, jöhet a szalvétatechnika, végül lakkozzuk le a felületet.
Tipp: a spárgát közvetlenül a spulniról is ragaszthatjuk üvegünkre, nem szükséges letekerni és levágni.

Szalvétatechnika üvegmatrica-festéssel

Ennél az eljárásnál a szalvétát, mint sablont használjuk, melyből egy öntapadó matricát készítünk az üvegmatrica-festék segítségével. (itt is csak a szalvéta felső rétegére van szükségünk) Az irattartó fóliát kenjük be a színtelen átlátszó üvegmatrica-festékkel. Egyenletesen vigyük fel a festéket, és simítsuk el. A képet a színével lefelé óvatosan helyezzük a festett felületre, és a közepétől kezdve simítsuk kifelé. A hátoldalát szintén átlátszó vagy fehér üvegmatrica-festékkel kenjük be, attól függően, hogy az aljának áttetszőnek vagy fedettnek kell-e lennie. Száradás után válasszuk le a motívumot. Vágjuk körbe, illetve a vonalait rajzoljuk át újra. A kiegészítéshez kontúrfestéket használjunk, vagy díszítő tollat. Ha a minta nem tapad eléggé a tárgyra, akkor segítsünk egy kis ragasztóval. A fólia anyaga polipropilén vagy polietilén legyen, a PVC fólia alkalmatlan rá! (Bővebben az üvegmatrica-festésnél)

Térbeli szalvétatechnika

Ez az eljárás annyiban különbözik az eredeti szalvétatechnikától, hogy több ragasztást igényel. Először éppúgy felragasztjuk a keretre a szalvétát, mint a hagyományos technikánál, majd a kiemelni kívánt, térhatásúnak tűnő elemeket kivágjuk a szalvétából, és azt egy fénymásoló papírra ragasztjuk, majd körbevágjuk. Miután ezzel megvagyunk, kétoldalas ragasztóból kis kockákat vágva, vagy szilikonragasztót használva a kivágott elemeket ráragasztjuk az alapképre. Mindig egyre kevesebb mintát vágjunk ki, és ragasszunk fel, attól függően, mit akarunk térhatásúvá tenni. Legalább négy lépést érdemes végigjárni, hogy a térhatás minél jobban érvényesüljön. Ha élőlények szerepelnek a képen, hangsúlyozzuk szemüket 3D lakkal legutolsó fázisként.

Tipp: fokozható a térhatás virágos kép készítésénél, ha félcserepeket ragasztunk az eredeti rajz helyére, illetve száraz növényeket ragasztunk a képre, ügyelve, hogy azért a szalvéta motívumai se tűnjenek el.

Kaphatók előrerajzolt ún. 3D lapok is (pl. HUMMEL), melyekből a motívumokat csak ki kell szedni, vagy körbe kell vágni, és kétoldalas illetve szilikonragasztóval kell összeragasztani a számozásnak megfelelően.

Domború dekupázs

A gyurmázást ötvözzük a szalvétatechnikával. A gyurmát nyújtsuk ki megfelelő vastagságúra, kenjük be ragasztólakkal, és erre simítsuk rá a szalvétából kivágott motívumot. Miután a ragasztó megszáradt de a gyurma még nem keményedett meg, tapétavágó késsel vágjuk körbe a mintát. Miután a gyurma teljesen megszáradt, hobbiragasztóval ragasszuk fel a mintát a kívánt felületre. Díszíthetünk vele képkeretet, dobozokat, bármit, amit domborítani szeretnénk.

Repesztéses-, antikolási eljárások

A tárgyak felületén antik hatást érhetünk el ezekkel a technikákkal. A ragasztott papírok széleinek eldolgozását is megszépíthetik.
A legegyszerűbb módja, a készen kapható antik hatású befejező lakk, mely megsárgítja a felületet, ezáltal érve el a régies hatást.
Alapvetően kétféle repesztéses eljárás létezik. Az egyik a kétfázisú repesztőlakk segítségével történő repesztéses eljárás, a másik az egyfázisú repesztőlakk, mely két kontraszt színű festék között fejti ki hatását.
Előbbi esetében fontos a lakkok felkenési sorrendjének betartása! Mindkét lakk viszonylag lassan szárad, bár ez gyártótól függ (A Pentart által gyártott repesztőlakk pl. gyorsan szárad) és átlátszó felületet képez. A második fázis felkenése, és annak megszáradása után apró hajszálerek képződnek (a második réteg lakk megrepedezik), melyeket patinázó festékkel (vagy olajfestékkel) átkenve hangsúlyozhatunk. Nem szükséges utána befejező lakkot használnunk, mert a második réteg lakk vízálló bevonatot képez (bár ez szintén gyártótól függ, a Pentart terméke vízálló lesz.) A felesleges festéket töröljük le. A patina lassan szárad, ügyeljünk erre a festék eloszlatásakor is. Viszonylag kis mennyiséggel is nagy felületet bekenhetünk vele.
Az utóbbi, egyfázisú repesztőlakk két festékréteg között fejti ki hatását. Gyakran használjuk ezt az eljárást képkeretek „öregítésére”, a gipsz-, papírkeret is régi fakeret hatását kelti. Minél kevesebb időt várunk a második festékréteg felkenésével, annál nagyobb lesz a repedés. Az egyfázisú  repesztőlakkokról általában elmondható, hogy akrilos festékekre felkenve fejtik ki hatásukat, és 24 óránál többet ne várjunk a második réteg festék felkenésével, mert a lakk elveszti repesztő tulajdonságát. (Ha pl. diszperzitet akarunk alapozáshoz használni, keverjünk hozzá kis akrilfestéket, és ebben az esetben is meg fog repedni a felület, bár kevésbé.) Metálfestéket inkább csak alapnak használjunk! Ha mégsem alapnak használtuk azt, gyorsan kell felkennünk a kicsit hígított metálfestékünket, és akkor repedni fog, bár sokkal kevésbé!

Tipp: érdemes abba az irányba húzni az ecsetet a második festékréteg felvitelekor, mint ahogy a lakkot kentük fel, mert ekkor fejti ki leginkább hatását a lakkunk. Ha ugyanoda "visszatérünk" festéskor, a repesztés eltűnik, mert  a festék eltömi a repedést. 

 Antikpaszta: öregíthetjük tárgyainkat, képeinket az ún. antikpasztával is, melyet a már teljesen kész felületre viszünk fel. Ujjbegyünkre kenünk belőle egy kicsit, amivel először a széleket/éleket kenjük át, majd az egész felületet díszíthetjük vele, amire kevesebb mennyiség is elegendő.

Repesztett szalvéta készítése

A szalvéta alatti területet kell megrepeszteni és a vékony szalvétán az majd áttűnik. Sikeres végeredmény után olyan, mintha a szalvéta mintájában lenne a repedt hatású látvány.

Domborított repesztéses eljárás

Ennek a technikának a lényege, hogy a kétfázisú repesztőlakkal történő antikolást ötvözzük üvegmatrica-festék felhordásával. Vigyázzunk, hogy a flakonból egyenletesen folyassuk ki a festéket, ne nyomkodjuk. Ezáltal egy domborított felület képződik, apró repedésekkel, melyeket szintén hangsúlyozhatunk patinázóval. A legutolsó fázis (két-három nap múlva): többször lakkozzuk le a felületet, hogy a matricafesték ragadós tulajdonságát megszüntessük. A lassú száradási idő, és a festék állaga miatt különösen fontos, hogy ezt az eljárást csak vízszintesen nyugvó, sima felületen használjuk. Mindig várjuk meg, míg egy-egy fázis után a rétegek teljesen megszáradnak. Legyünk türelmesek, különben nem jönnek ki szépen a repedések, színek.